Hegedűs Melinda óvodapszichológus, 2021. március 24.
Egyre többen érzik úgy, hogy megéri venni a fáradtságot, és utánajárni: mi az, ami hasznos a szervezetünk számára, és mi az, ami csak bajt okoz – lehet, hogy most még nem, de hosszú távon már biztosan. Aki tudatosan étkezik, az odafigyel az általa fogyasztott ételek minőségére és mennyiségére egyaránt. Keresi az értékes alapanyagok felhasználásával gondos eljárás során előállított termékeket, és kerüli a homályos eredetű, ellenőrizetlen technológiával gyártott, adalékanyagok és ízfokozók segítségével vonzóvá varázsolt árukat.
De vajon hányan gondolnak arra, hogy a kulturális javak fogyasztása pontosan úgy működik, mint a táplálékoké? A szellemi táplálékunkkal a lelkünket gazdagítjuk. Aki szép, jó, kellemes tartalmakkal tölti a lelkét, az szép, jó, kellemes gondolatokkal és érzésekkel telik meg – és ezt sugározza mások felé is. Aki igénytelen, közönséges vagy durva médiatermékeket fogyaszt, idővel maga is azzá válik…
Különösen igaz ez a gyermekekre, hiszen nekik még nincs kialakult értékrendjük, gyengébbek, fejletlenebbek az énvédő és védekező mechanizmusaik. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen filmeket, meséket néznek, milyen internetes játékokkal játszanak, hiszen amit a gyermek lát, hall, tapasztal, azzal lesz tele a feje. Főként akkor, ha érzelmileg is megérintik a történtek: fél, szorong, izgul, megijed.
A minőségi kontroll mellett fontos odafigyelnünk a mennyiségre is. A monitor előtt töltött idő alatt ugyanis gátlódnak a gyerekek szokásos aktivitásai – passzívvá válnak: testi és szellemi értelemben egyaránt. A készen kapott képi tartalom hatására hosszabb távon romlik a belső képalkotó képesség, a képzelőerő, csökken a fantáziatevékenység, a kreativitás. Amint aztán a képernyő elől felállnak, az ülés által kiváltott gátlás feloldódik, és rohangálva, ugrálva, csapdosva, hadakozva, hangoskodva vezetik le az időközben felgyülemlett energiát. A bennrekedt feszültség sokszor robbanásszerűen tör utat magának. Így válik a pár óra tévézéssel nyert nyugalom az egész család számára rémálommá.
A rendszeresen minőségi-mennyiségi kontroll nélkül tévéző – tabletező – netező gyerekek kívülről sokszor úgy tűnnek, mintha nem is ezen a világon élnének. Kalandok és küldetések pörögnek odabenn, hősök és ellenségek képei elevenednek meg lelki szemeik előtt, miközben az őket körülvevő világból szinte semmit nem észlelnek. Bolyonganak, elmerengnek, a hagyományos játékokban nem találnak élvezetet. Nem keresik más gyerekek társaságát, és az ő közeledéseiket sem veszik észre – vagy ha mégis, a bennük lévő szorongató képi emlékek hatására minden feléjük irányuló mozdulatot támadásként értelmeznek, és azonnal ütéssel, rúgással reagálnak. Végül elmagányosodnak, elszigetelődnek, saját belső világukba zárulnak.
Fontos lenne, hogy szülőként ne csak a gyerekek számára kínált tápanyagok minőségére figyeljünk oda, hanem az általuk fogyasztott médiatartalmakra is. A nem gyerekek számára készített, nehezen emészthető műsoroktól: hírektől, játékoktól, filmektől, a feleslegesen félelmet vagy feszültséget keltő, agresszivitást fokozó, negatív viselkedésmintákat közvetítő médiatermékektől kíméljük meg őket – a saját jövőjük védelme érdekében. A kétes minőségű tartalom hosszú távon súlyos károkat okozhat a gyermekek személyiségében. A válogatás nélküli tartós médiafogyasztás hatására félelem, szorongás, elalvási-elválási nehézségek, kapcsolati és kapcsolódási gondok, figyelemzavar, magatartási problémák vagy akár függőség is kialakulhat. Ráadásul nem csak gyerekeknél…
