Kategória: Egyéb

Három héttel ezelőtt nagyot változott számunkra a világ. Egyik napról a másikra be kellett húznunk rohanó életünk kézifékét, és az addigi pörgés hirtelen leállt. Új helyzetben találtuk magunkat: életterünk beszűkült, új feladatokkal szembesültünk, új problémákkal kellett megküzdenünk. Hirtelen a munka helyett a család került életünk középpontjába: az utódok és ősök védelme és ellátása vált központi feladattá. Olyan nagyot kellett lassítani a tempón, hogy eleinte fel sem tudtuk fogni, de mostanra már biztosan sikerült úrrá lenni a kialakult helyzeten.

Sok feladat hárul most a családokra, a háztartás vezetéséhez kapcsolódó munkák megsokszorozódtak. Amit eddig az óvoda és iskola biztosított a felnövekvő generációk számára, azt most otthon kell megadni a gyermekeinknek. Anya most óvó néni, dajka, tanító néni, napközis nevelő, barát és konyhás néni lett egy személyben. Nehéz mindezt átlátni, felfogni és összehangoltan ellátni.

A hirtelen jött terhek ellenére van ennek a helyzetnek jó oldala is. A GYES éveinek leteltét követő szükségszerű munkába állás és a gyerekek intézménybe adásának következményeként elkezdtünk egymástól eltávolodni. Külön életet kezdtünk élni, szülők és gyerekek, mindenki a maga helyén. Ebből léphetünk vissza most egy időre. Újra igazi családként élhetünk szeretteink körében. Végre van időnk, közelebb kerülhetünk egymáshoz. Tudjuk, hogy a gyermekünk mit evett, mennyit mozgott, hogyan aludt és hogy érezte magát a nap folyamán. Nap mint nap szemtanúi lehetünk, milyen különleges kis személy a gyermekünk. Mi alakíthatjuk, mi formálhatjuk őt saját értékeinknek megfelelően. Ez hatalmas lehetőség és pontosan ugyanakkora felelősség is.

Ehhez kívánok kitartást, erőt és türelmet!

Hegedűs Melinda
óvodapszichológus