Hét éve rendezi meg a Kálmán Lajos Óvoda a névadójuk, Kálmán Lajos népzenekutató emlékére a városi Kálmán Lajos Népdaltalálkozót. Az idei találkozót október 1-jén, pénteken 9 órakor nyitotta meg Engert Jakabné, Kecskemét alpolgármestere.

A találkozón részt vettek a kecskeméti óvodák legszebb hangú kisgyermekei. Valamint jelen volt a száz éve született neves népdalgyűjtő és főiskolai tanár két lánya is: dr. Kálmán Zsuzsa (Németországból) és dr. Kálmán Flóra, akik a zsűri munkájában is részt vettek.

Az óvoda az eseményre gyönyörű kiállítást is rendezett, a vendégeket pedig terített asztalok várták a verseny végén.

Forrás: https://keol.hu/kecskemet-bacs/kalman-lajos-nepdaltalalkozo-a-kalman-lajos-ovodaban-2021

Hegedűs Melinda óvodapszichológus, 2021. március 24.

Egyre többen érzik úgy, hogy megéri venni a fáradtságot, és utánajárni: mi az, ami hasznos a szervezetünk számára, és mi az, ami csak bajt okoz – lehet, hogy most még nem, de hosszú távon már biztosan. Aki tudatosan étkezik, az odafigyel az általa fogyasztott ételek minőségére és mennyiségére egyaránt. Keresi az értékes alapanyagok felhasználásával gondos eljárás során előállított termékeket, és kerüli a homályos eredetű, ellenőrizetlen technológiával gyártott, adalékanyagok és ízfokozók segítségével vonzóvá varázsolt árukat.

De vajon hányan gondolnak arra, hogy a kulturális javak fogyasztása pontosan úgy működik, mint a táplálékoké? A szellemi táplálékunkkal a lelkünket gazdagítjuk. Aki szép, jó, kellemes tartalmakkal tölti a lelkét, az szép, jó, kellemes gondolatokkal és érzésekkel telik meg – és ezt sugározza mások felé is. Aki igénytelen, közönséges vagy durva médiatermékeket fogyaszt, idővel maga is azzá válik…

Különösen igaz ez a gyermekekre, hiszen nekik még nincs kialakult értékrendjük, gyengébbek, fejletlenebbek az énvédő és védekező mechanizmusaik. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen filmeket, meséket néznek, milyen internetes játékokkal játszanak, hiszen amit a gyermek lát, hall, tapasztal, azzal lesz tele a feje. Főként akkor, ha érzelmileg is megérintik a történtek: fél, szorong, izgul, megijed.

A minőségi kontroll mellett fontos odafigyelnünk a mennyiségre is. A monitor előtt töltött idő alatt ugyanis gátlódnak a gyerekek szokásos aktivitásai – passzívvá válnak: testi és szellemi értelemben egyaránt. A készen kapott képi tartalom hatására hosszabb távon romlik a belső képalkotó képesség, a képzelőerő, csökken a fantáziatevékenység, a kreativitás. Amint aztán a képernyő elől felállnak, az ülés által kiváltott gátlás feloldódik, és rohangálva, ugrálva, csapdosva, hadakozva, hangoskodva vezetik le az időközben felgyülemlett energiát. A bennrekedt feszültség sokszor robbanásszerűen tör utat magának. Így válik a pár óra tévézéssel nyert nyugalom az egész család számára rémálommá.

A rendszeresen minőségi-mennyiségi kontroll nélkül tévéző – tabletező – netező gyerekek kívülről sokszor úgy tűnnek, mintha nem is ezen a világon élnének. Kalandok és küldetések pörögnek odabenn, hősök és ellenségek képei elevenednek meg lelki szemeik előtt, miközben az őket körülvevő világból szinte semmit nem észlelnek. Bolyonganak, elmerengnek, a hagyományos játékokban nem találnak élvezetet. Nem keresik más gyerekek társaságát, és az ő közeledéseiket sem veszik észre – vagy ha mégis, a bennük lévő szorongató képi emlékek hatására minden feléjük irányuló mozdulatot támadásként értelmeznek, és azonnal ütéssel, rúgással reagálnak. Végül elmagányosodnak, elszigetelődnek, saját belső világukba zárulnak.

Fontos lenne, hogy szülőként ne csak a gyerekek számára kínált tápanyagok minőségére figyeljünk oda, hanem az általuk fogyasztott médiatartalmakra is. A nem gyerekek számára készített, nehezen emészthető műsoroktól: hírektől, játékoktól, filmektől, a feleslegesen félelmet vagy feszültséget keltő, agresszivitást fokozó, negatív viselkedésmintákat közvetítő médiatermékektől kíméljük meg őket – a saját jövőjük védelme érdekében. A kétes minőségű tartalom hosszú távon súlyos károkat okozhat a gyermekek személyiségében. A válogatás nélküli tartós médiafogyasztás hatására félelem, szorongás, elalvási-elválási nehézségek, kapcsolati és kapcsolódási gondok, figyelemzavar, magatartási problémák vagy akár függőség is kialakulhat. Ráadásul nem csak gyerekeknél…

Hegedűs Melinda óvodapszichológus, 2021. március 16.

7 perc nem elég. Pár évvel ezelőtt az Ezer Lámpás Éjszakája Alapítvány ezzel a rövid mondattal próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy egy átlag magyar család napi 7 percet foglalkozik a gyermekével. Lesújtó adat. 7 perc nem elég. De hát min is csodálkozunk: komplett iparág épül a figyelmünk megragadására és lekötésére: az idézett tanulmány szerint telefon és tablet előtt 2 és fél órát töltünk naponta… Emellett ott van még a háztartás, a kert, az autó, a kutya, a macska, a nagymama, na és a hazahozott munka. Mind kiköveteli magának a saját idejét az életünkből. De mi a helyzet a gyerekekkel? Az első években még ők is hatékonyan küzdenek a figyelmünkért, aztán, ahogy nőnek, egyre inkább beérik mindenféle pótlékokkal. Egy idő után olyan jól elvannak magukban, illetve leginkább valamilyen média társaságában, hogy fel sem tűnik, hogy otthon vannak, és fel sem tűnik, hogy milyen nagyon kevés időt töltünk tényelegesen együtt…

A járványhelyzet, a karantén talán pont ezt az érzelmi és kapcsolati kiüresedéshez, elszigetelődéshez vezető utat töri meg, lehetőséget adva a felismerésre és az egymáshoz való visszatalálásra. A kényszerű összezártság, szülő és gyermek egymásra utaltsága lehetőséget teremt a kapcsolat újraépítésére, gazdagítására, gyermekünk megismerésére. Együtt lehetünk egész nap. Halljuk, lájuk, érezzük egymást. Persze többségünknek otthonról is dolgoznia kell, de használjuk ki, hogy legalább a napi bejárás idejét megspóroljuk… a családunknak.

Minőségi időt tölteni a gyerekekkel, egymással, a családdal. Mégis mit jelent? Odafigyelni. Meghallgatni. Együttérezni. Reagálni. A saját időnket és figyelmünket a másiknak szentelni. Leülni a kanapéra és beszélgetni? Lehet. De lehet játék közben is. Vagy könyvet nézegetve. Sőt, akár összebújva, filmet nézve. A mozi élmény talán legfontosabb eleme a közösség. Nagy képernyő, hangtechnika, kényelem – mindez otthon is rendelkezésre áll. Miért megyünk mégis moziba? Mert ott egy közösségben nézhetjük végig a filmet. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Ez kellene otthon is. A kulcsszó: együtt. A többi mind ennek a hozadéka. Együtt. Így épülnek a kapcsolatok, így formálódik a család. Ezáltal épül a személyiség: gyermeké és felnőtté egyaránt.

7 perc nem elég. A kulcs az együtt-lét. Adjuk meg a lehetőséget gyermekünk számára, hogy részt vehessen az életünkben, mindennapi tevékenységeinkben. Az óvodások és kisiskolások nagyon szeretnek segíteni: mosnak, törölnek, porszívóznak, sepernek, teregetnek, terítenek, gyúrnak, kevernek, reszelnek, pucolnak, összeszednek, rendezkednek, behoznak, kivisznek, gereblyéznek, ásnak, ültetnek, etetnek. Így kapcsolódnak be apránként a felnőttek világába. És mindebben nem az a lényeg, hogy ezáltal nekünk kevesebb dolgunk legyen, mert nem is lesz kevesebb, sőt. Ez egy tanulási folyamat része. Az együtt végzett munkálatok közben nem csak technikákat, mozdulatokat és mozdulatsorokat tanulnak meg a gyerekek, hanem munkafolyamatokat és munkaszervezést, bánásmódot, viszonyulást, szerepeket, rendszert, kommunikációt, számolást, stílust és precizitást. Egy világszemléletet.

Sok mindent tanulnak az óvodában, iskolában a gyerekek. De azt, hogy igazán milyen emberek legyenek, otthon sajátítják el, a szüleiket figyelve. Használjuk ki a lehetőséget, hogy most többet lehetünk együtt a gyermekeinkkel. Engedjük, hogy az életünk szerves részei lehessenek, hogy megismerjenek, és rajtunk keresztül tapasztalhassák meg az életet. Szenteljünk nekik, rájuk időt – sokszorosan meg fogják hálálni a törődésünket.