Az ember, alkotásra, formálásra született,…: mindig valami húzza a népzene adta öröm megélésére, azaz a gyönyörködtetés alkotó természetű felfokozására.
Dr. Kálmán Lajos
1921. szeptember 5-én született Szabadszálláson, a Honvéd utca 11. számú házban. Főjegyző édesapja, tanító édesanyja sorsközösséget vállalt a „kétkeziek világával”. A szülői házban a kultúra tiszteletét, az iskolában a kötelességteljesítés gyönyörűségét, a faluban a hagyományokat, szokásokat tanulhatta meg. A padlási lomok között kutakodva került kezébe szabadszállási nagyapjának, Kálmán Farkasnak ( aki segédlelkész volt ) kéziratos dalgyűjteményéből 15-20 lap. Már akkor fölfigyelt gyönyörű dalainkra, melyeknek később gyűjtője lett.
Középiskolai tanulmányait a Debreceni Kollégiumban kezdte meg, de családja fővárosba költözése után Budapesten a Lónyai utcai református gimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán történelem, földrajz, néprajz szakon tanult, majd a Zeneakadémián orgona és ének szakon is diplomát szerzett. 1965-ben doktorált Kecskemét néprajzáról, népzenéjéről készített disszertációjával. Munkahelye 1947-től kezdve a Kecskeméti Református Tanítóképző Intézet volt, ahol, mint ének és zenetanár működött. A Tanítóképzőben dolgozott Fábián Flóra tanárnő is, aki szintén szabadszállási származású volt, és akit feleségül vett 1948. április 23-án. Két gyermekük született Flóra és Zsuzsa.
Jól ismert népdalgyűjtők, mint Ballo Péter és Vargyas Lajos hatására vállalta, hogy a Kiskunság népdalgyűjtője lesz. El is nevezték kerékpáros népdalgyűjtőnek.
Kálmán Lajos mindig nagy érdeklődéssel fordult a Kiskunságban élő emberek világa, nyelve, kultúrája és az élő hagyományok felé. Mint népzenekutató a megyeszékhely környékén kezdett gyűjteni. A bugaci pásztorok dalait is ő gyűjtötte. Több mint 1500 népdalt gyűjtött, próbált rendszerezni. A csoportba rendezett dalokból 250-et nyomdakész állapotba hozott az 1950-es évek végén, de az utolsó pillanatban a szerkesztőség elállt a kiadástól. Aktívan dolgozott a Református Egyháznál, itt ismerte meg Kecskeméti Máriát, második feleségét, akivel negyven évig élt házasságban.
Kálmán Lajos nevéhez kötődik az 1967-ben első alkalommal megrendezett Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatának elindítása: neves írók, költők, zeneszerzők részvételével. A mai napig élnek ezek a találkozók. Főállása mellet folyamatosan publikált, gyűjtött és folytatta aktív tevékenységét a Református Egyháznál. Esténként hallani lehetett a templomból kiszűrődő orgonamuzsikát, ugyanis napi teendői elvégzése után jutott csak ideje, hódolni szenvedélyének. A kilencvenes években behatóan foglalkozott egyházzenével. Zsoltárok keltek életre keze alatt. Munkásságának elismeréseként 1993-ban Kecskemét Város díszpolgárává avatták. Halála előtt néhány hónappal jelent meg a „Kecskemét környéki népdalkincs kistükre” című népdalgyűjteménye, mely tükrözi népzenekutatói munkáságát. A könyvbemutatón 1999 augusztusában, 78 évesen még megénekeltette az őt ünneplőket. Rövid idővel később, november 7-én eltávozott közülünk. Sírjára barátja Buda Ferenc költő faragta a kopjafát.
Tanárként mindig buzdított, nem ismerte a lehetetlent, sem a buktatást. A nap minden percében a jobbító szándék vezérelte, nemcsak az osztályteremben oktatott, de nevelt minden pillanatban. Ő nemzetének a gyökereit kutatta egész életében, az éltető dalt kereste és mentette tovább, ami a magyar nép fennmaradását jelentette számára.
